n Első felkérésben ítélj és hazudj, térképen mutasd a házad, kicsi kétablakos kunyhó, mázolva, vakolva, szennymentesen volt fala, még apóka idején, s siratom azóta azt a szépet, tőle kaptam. Mondani nem tudom. Csak érzem. Ismerte Ő az Ádám bátyám s kiskapuját a konyháig, az utca menti fényszobát és a kemencét, Bori néném mindenéből. S csak folyt, folyt… Tán még ma is folyna, ha gyászkendőd el nem veszejtetted volna. Patakozunk tovább, immár a semmibe. Szennyé válunk, ha szennyből élünk.
Bocsáss meg Drága Dédim! Bocsássatok meg elmúltak, hogy kevés volt az időnk, mit egymásra áldoztunk. Mámma arra is kevés, hogy magunkkal észrevegyük. Úgy sajnálom… hogy nem tanultunk meg élni. Már elmentetek. Nem tudom mi lesz így. Sok ez nekünk, kicsik vagyunk még! És elfelejtünk megtanulni élni. Volna még itt sok más is. De ez mindennél fontosabb. (És csak dobálódzok a szavaitokkal, csak képmutatóskodok, ha már csak a szófoszlányokat tartottam meg. )
