Úgy szeretném, hogy itt aludj,
Szakajts ki egy részt belőlem,
Áradatomban mártózz, s ébredj
S csókold rám, a szellőt, a holdat,
Radnóti éjszakáját, és a mindenséget.
Múzsám helyett más, többé váltál,
Átveszítettelek, és átkaroltalak
Tüzes kendőmmel ékesítelek, s
Mind az összes cserebogár
Jöttödre vár, s fél, s mégis remél.
Meghalni is képtelenek, a
Tűzben forgó szellőben lengnek
Élnek és elvetélnek, fogantatnak,
És sosem születnek, de mégis szülnek.
Ha már látogatóba betérsz, ne feledd
Becsukni a zárat, és bezárni az ajtót,
S a piros papucsot sose vedd fel,
Csak a cipődben mászkálj, és
Még véletlen se rakd ki a fogkeféd.
S felzúg az andalog recsegés…