A legtöbb ember élete feladatának érzi, hogy találjon egy társat, akivel boldog, részt vehet az álomesküvőjén, megalkothatja az álomotthont, gyermekeket nevelhet és hosszú csendes estéken megöregedhet. Egyszerűen az Igazit keressük! De vajon létezik-e? És vajon nem e csak egy tévedés? Nagy árat kell fizetnünk a tévedés miatt, amikor rádöbbent nem Ő volt az . És a legfőbb kérdés, ami 6426 naposan itt motoszkál a fejemben; valóban őt szeretjük e?
Minden abból a vágyból indul ki, hogy boldogok akarunk lenni! (Naivan) Úgy gondoljuk, a szerelemben találjuk meg a boldogságot. Ám ez „csak” egy érzés. Egy kémiai folyamat. Nem azért leszünk boldogok, mert azzal a bizonyos személlyel vagyunk, sokkal inkább maga a szerelem érzése. Ezért olyan társat keresünk, akivel jól elvagyunk, aki megért minket. Azt a személyt, aki olyan mint mi vagyunk! Levezetve önmagunkat szeretjük! (És valójában szeretjük e önmagunkat?) Másban kivetített önmagunkat kedveljük? …Nem tudom. Azt tudom, hogy nem azért szeretünk valakit, aki ő valójában. Ő egy eszköz a boldogságunkhoz.
Azt tudom, hogy nem a szerelem kábulatában akarok társat választani az életemre…
De ez csak egy naiv 6426 napos véleménye a világról… lehet holnap már más lesz.
