Kint lenni. Bent.
Mennyi lenne itt. Ott.
Meztelennek láss,
Itt vagyok. Mennyi.
Sok. Kevés. Nem elég.
Tudat nélkül ennyi.
Meztelen számok állnak,
Alakjuk elhomályosítva,
A tudat elveszettsége,
Még jó, így jó ez,
Nem tudni a semmit,
S élni, nem túlélni mindent,
Elveszni és megtaláltatni,
Veled lenni, érted sopánkodni,
Hogy, mennyi, mennyi,
Érzéseket fakaszt,
Amiből születtem. Vagyok.
Néhol itt elvesztetni,
Máshol bajul lenni,
Csak egy magyarban,
Eltűnni ebben, édes,
Kesernyésen fémes,
Rétes mézes lényes,
De én is veled. Kérlek.
Hosszú az út, talán félsz is,
Én nem. Már semmi.
Sokkal lentebb, inkább bentebb,
Most már jó helyen a kanapé.
Minden rendben, helyén a lét.
Senkit sem ért. Kérd.
