Hajszolod a végtelen illúzióként feltüntetett,
Életmorzsákból felszedegetett rezgést.
Betanulod a tetteid.
Színpadra állítod a szép kis illúziód.
Gyönyörű, s hihetetlen, csodálatos, elképesztő
Mondják a nézőt játszó színészek.
S ha elfordulsz, lerántják a kalapot.
Fejüket a magasba emelve
Dőlnek a kezdet, s vég poráig
Kimondatlanul elmondva, hogy gratulálnak
A tökéletesre felállított darabodért.
S szégyellik a szánalmas nézőket,
Akiket őszintén játszanak.
S magukban üvöltve felsírnak,
Nekem miért? Miért halott az egész?
Majd lelépek s látják hasadt a játék,
S elázott a szabály, s üres a tábla.
S mostan szerv nélkül,
Csupasz háttal fordulok a világnak;
Itt vagyok, éljetek át, s tépjetek szét.
De kalapjukat újra emelve elszaladnak,
Susmukolnak kifelé menet;
…Az előzetes sokkal jobban tetszett.
