Harcolj Döme, világ szült, teremtesz és világ pusztít,
Élj és lehetőséggel védekezz, félelemmel bátorkodj,
Lépni az ajtó nélküli határon, egyedül vagy kötött,
Messzi „aholmadársejárt” tájon járt önhasadásoddal,
Képzelj és lépj, tanítlak is hát látod, lábnyomomba is
Taposhatsz, csak mögöttem ne jöjj, az a holt paradicsom,
Ott voltam éjfél tájtig, vártam és jöttöm kellett igyekeznem,
Tudtam, hogy félsz, és itt vagyok, a paradicsom múlt és rezzenek,
És már vidítsz, hát csak ezért is, már csak ezért is, élet.
