Édes álom, mámoros kényszer,
Veled ezerszer, s még egyszer.
Ha volna szárnyam,
Feléd szállnék,
Ha volna lelkem,
Érted vágynék,
Ha volna szívem,
Érted élnék,
De ne hidd el,
Mindenem a rejtekes magány,
A semmi a végtelen közepén,
Óceán egy elhagyott, tócsában.
Ennyi lészek,
Sem kevesebb,
Sem több.
Nálad alszom minden éjjel,
És rólad álmodom,
Képzetemet te töltöd,
És reggelente ágyam,
Üresen hever.
