Hol legyél,
Fent magasban, lent nálam,
Mellettem, ébredj, képzetedből,
Sosem gondoltad
Volna, hogy így lesz,
De én mindig is hittem,
Nem féltem, de remélni sem mertem,
És íme, cipőd talpának nyoma, fapadlómat karcolja,
Itt vagy,
Kellesz,
Féllek,
Vonzódom,
És mind emellé talán szeretlek.
Kemény, de lehet még igaz is,
Nem vélem birtokolni a tudást,
És erre én mindenkor képtelen leszek,
Csak egyet tudok,
A kemény szót,
Hogy talán a zűrzavarban,
Mégis szeretlek.
