Vártalak, féltelek, szerettelek,
Majd rajongtam, imádtalak,
És most mindet egyszerre,
Kereslek, ahol nem talállak,
Annyira, de annyira sajnállak,
Téged, mert nem vagyok veled,
Téged, mert elpocsékoltam az időnk,
És te lassan felnősz,
És mindezt nélkülem,
Nem ettem veled, mikor először faltál,
Nem ittam veled, mikor először nyeltél,
Most mond, de ne is inkább te,
A hibákból te semmiért sem felelsz.
Nagy ég, mond,
Ó akkor te mond,
Miért nem együtt,
Miért külön
Kell, az életet élni,
Magányosan elveszetten,
Úgy fáj, éget, mar, rúg, csíp, harap, öl.
S csak annyi méreg forr bennem,
Ellened, kedves atmoszféra,
Kedves becézni nem méltó.
Sajnálom magunkat. Szeretlek,
Fáj hiányod bennem,
Üresség a nincstelen zsebében,
Szükség lenne rád,
De a döntések gátolnak,
Fáj hiányod bennem,
Üresség a nincstelen zsebében.
