Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját,
Mert könnyen meglehet, hogy felvarrja más.
Aki szeret, annak hallgasd meg a szavát,
Mert könnyen lehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba,
Mert könnyen lehet, hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd! Öleld naponta,
Mert könnyen lehet, hogy megöleli más.
És akkor - hidd el - nem ő a hibás!
"....ne engedd el annak kezét ki egyszer szorította...ki hitt
benned....ki rád hallgatott.....ki meglátta szemedben a fényt....kinek
fontos voltál....ki szeretett.....ha becsukod előtte az ajtót, ő némán,
könnyekkel a szemében ott fog állni a küszöbön, talán le is guggol, és
összekuporodva szorítja magához az emlékeket....arról álmodik, hogy ott
vagy mögötte, remeg ahogyan átöleled a vállát és hagyja, hogy
végigszánkázzanak ujjaid fényes haján...akár azon a nyári délutánon...Ne
hagyd elillanni őt...mert többé talán sosem látod....Talán egy esőcsepp
lesz csupán belőle, mely válladra hullik egy nyári zápor édes
könnyeként, úgy, hogy te észre sem veszed...."
